Ilyenkor már nem kell más, csak valami megfelelő zene a hangulathoz. Valami nyugis, pihentető. Mondjuk a legújabb (még meg sem jelent!) Booka Shade lemez. Mondjuk. De lehetne akár Goldfrapp is. Viszont a Portishead kikészítene. Most nyugi kell. Lazulás. Pihi. Ha jól számolom, akkor ma 14 óráztam. Ez picit fárasztó. Pláne akkor, ha nem minden úgy jön össze, ahogy kellene neki. És, hogy miért mindig egy bizonyos fajta munkánál adódnak gondok? Ki tudja. A technika ördöge, a sors fintora, csak mert minduntalan ki akar baszni velem. Na sebaj, úgy döntöttem kapja be, és csakazértsem húzza le a hangulatomat ma estére. Erre a kis időre, amíg bedőlök az ágyba.
Üdvözlettel: Mr.Sztahanov
Húsvét előtt Prágában jártunk. Csudaszép, csudajó, és szerintem odaver Budapestnek a turisztikai versenyben, mind a látogatók számát tekintve, mind közlekedését nézve. Élhető, lüktető központ, tömegközlekedéssel, mindennel. Ellentétben szeretett fővárosunkkal, amelynek pont a napokban akarják végleg tönkreb*szni a közlekedését járatritkítás címén ugyebár..
Amivel a csehek felvilágosult fővárosát jellemezni lehetne, talán az a megfoghatatlan atmoszféra, ami körülveszi az embert amikor ott jár. Macskaköves, szűk utcácskáival, helyben főzött édes sörével (U fleku !!) olyasféle zsigeri örömérzést képes nyújtani az egyszeri halandó számára, mintha az csak egy szép álom volna a valóság sosem látott hívogató szegletén. Ők képesek voltak ledobni vállukról a baloldali diktatúrák nehéz súlyát, képesek voltak továbblépni, egy új, igazi európai fővárost teremteni. Úgy gondolom volna mit tanulnunk a térség legerősebb gazdaságát képviselő csehektől.
Meglátogatása kötelező.
Még képek ITT.
Van-e abban valami perverz, ha két egészséges férfiember a vasárnapi ebéd helyett / után megkívánja a vérfürdőt? Nevezetesen délután kettőkor kedve támad egy John Rambo-hoz, amikor mások nagyszülőket látogatnak, vagy épp sétáltatják gyerekeiket a parkban. Nos férfitársaim, asszonyokat otthonhagyni és irány a férfias művészfilmek világa, semmi nyáladzás, csak profi gyilok 90 percben!
A hatvanas éveit taposó Stallone, aki simán a nagyapám lehetne, igencsak odabasz a 80-as évek fénykorát idéző akciófilmjével, csak úgy mellesleg megkoronázva életművét. Amikor kiszivárogtak az első screenshotok, a kritikusok és a rajongók egyaránt fanyalogtak, és nem vették egyáltalán komolyan, hogy az elhízott nagyfater képes és übereli az összes Rambo részt, brutálisabban beállítva a figurát, mint ahogyan azt valaha álmainkban elképzeltük. Rambo nem szarozik, hentel rendesen, csak úgy hullik a férgese, jó zaftosan, ahogy kell, nem pedig amolyan lájtosan, dájhárdosan. Semmi cicó vagy szarakodás, ennyi fej nem hullott még az eddigi 3 részben összesen. A sztoriban sem kell csalódnunk, természetesen most sincs túlbonyolítva a cselekménysor, dehát jelen esetben ez nem is követelmény, sőt aki az angolját szeretné pallérozni (lévén, hogy feliratos a cucc), az ne várjon túl sok bővülést a szókincsében. Közhelyes, nem túlságosan bonyolult igazmondások, odamondások és megmondások jellemzik a párbeszédeket, és emberünk ezúttal nem pöcsöl mindenféle extra dzsungeltrükkel az ellenség kicselezése érdekében - most főként csak lő mint az állat.
Uraim, ez az önfeledt szórakoztatás netovábbja, tisztelgés Stallone életművének, visszaidézve a 80-as évek hőskorát, amikor az akciófilm még akciófilm volt. Nem váltja meg a világot, nem közvetít értéket, egyszerűen csak odabasz, ott, ahova és ahogy kell.
10/10
Néha az ember furcsa dolgokkal találkozik MSN partnerlistájában. De azt elárulhatná kedves ismerősöm, hogy ha nincs a gépnél, és felszólít, hogy ne is merjen neki beszólni bárki is, akkor mi a francnak van online?
Gáz-e hülyének érezni magad, mert nem tudják mit gondolnak rólad a körülötted lévők? Kínos kérdés, mert én ma bizony hülyének éreztem magam, mikor a Grindhouse - A filmtörténet tiltott korszaka című tanulmánykötettel helyet foglaltam a villamoson, és épp az "Erőszakban és szexben tobzódó SS filmek" című rész következett, fejezetcímhez méltóan vastagon kiemelve szövegkörnyezetéből, és természetesen a könyv fejlécében is méltó helyet elfoglalva csücsül eme mondat. Semmi gond, a bal oldali képen egy hölgy (bizonyos Ilsa, a filmtörténelem legkegyetlenebb náci doktornője) a korra jellemző önkényuralmi jelkép előtt csücsül. Lanti olvas, felette idős néni, jobbra balra jól öltözött hölgyek-urak. Nem illik ugye más olvasmányába beleolvasni, mégis, amikor az olyan hangzatos filmcímeket olvastam, mint az I Watched Myself Eaten Alive (Néztem, ahogy élve megesznek) vagy a A Bonfire in Hell for the Nazi's Passion Slaves (A nácik kéjrabszolgáinak pokolbéli máglyája), úgy éreztem, hogy a körülöttem lévő utasközönség ezt az alapszabályt nem igen tartja be, és bizony gúnyos tekintettel meredtek rám a népek. Szóval jó a könyv, meg informatív is.
A bejegyzés címében jelzett Ilsa film pedig ún. nazisploitation kategóriába esik és az egyik létező legbrutálabb múvi a földön.
Újabban a Microsoft igen kellemes meglepetéseket szállít. A Surface után nekem itt a legfrissebb rácsodálkozás, a Silverlight.
Az install után browser ujraindít, és láss csodát:
http://sirius.intersoftpt.com/
http://www.firstfloorsoftware.com/Slideshow/
Ez a slideshow mondjuk elég durván jóság, ajánlom mindenki figyelmébe a Full-Screen módot!
kulturális / közéleti / zenei / informatív / filmes / partyzós / agyeldobós / extrém / mindenes BLOG bele arcodba
lanti 2006